Rácz I. Péter
2012. 09. 17.
Hírünk viszik
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hírünk viszik
"Ezzel sokat segít azoknak a családoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek. Nagy örömmel köszöntjük ezt az eddig példa nélkül álló könyvet, várjuk a folytatást!" – Két reflektív ajánló is született a kötetről, egyik, Both Gabi fentebb idézett írása, a Meseutca.hu-n, a másik a Magyar Gyermekirodalmi Intézet oldalán olvasható. Örülünk, hogy szemügyre és szívükre vették a lapozót. Köszönjük szépen! A továbbiakban is nyomon követjük a számunkra fontos könyv sorsát, mások publikus véleményét ezután is megosztjuk itt, a blogon, valamint a legismertebb közösségi oldalon.
 
 
"Léteznek olyan könyvek, amelyek úgy jók, ahogy vannak. Az első pillanattól kezdve szeretem a címét, a színeit, a szagát, bájosan esetlen, melankolikusan humoros rajzait. De leginkább azért örülök neki, mert személyes és őszinte.

Nagyon fontos, sokakat érintő témával foglalkozik, amire mi, szerencsések, akik látunk, hallunk, járunk-kelünk, nem is gondolunk addig, amíg meg nem jelenik egy ilyen súlyos társadalmi problémákat felvető lapozó. A magyarországi egészségügyi gyakorlatban anyagi okokból nem végeznek hallásvizsgálatot az újszülötteknél, noha sok pénzt meg lehetne spórolni, ha idejében kiszűrnék a halláskárosult babákat. Minél később veszik észre a bajt, annál nehezebben orvosolható, és annál drágább a hallásfejlesztés; arról nem is beszélve, mennyire megviseli a családokat a hosszan tartó procedúra, amiből igen ritkán kerülnek ki győztesen a gyerekek. Úgy tűnik, Péterkének sikerült, most már tényleg hall. Rengeteg fájdalmas megpróbáltatás után elkezdheti a beszédtanulást, esélyt kap arra, hogy teljes életet éljen. Ez a könyv azért született, hogy a hozzá hasonló gyerekeknek megkönnyítse a hangok nélküli világban eltöltött időt, hiszen róluk szól, nekik íródott. Benyovszky Anita saját történetüket örökítette meg képben és szövegben. Ezzel sokat segít azoknak a családoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek. Nagy örömmel köszöntjük ezt az eddig példa nélkül álló könyvet, várjuk a folytatást!"
(Meseutca, Both Gabi – forrás)
 
"Péterke történetéről nem tudnánk, ha édesanyja (Benyovszky Anita) nem készített volna róla rajzokat, s nem mesélte volna el röviden, hogyan derült ki a család számára a kisfiú veleszületett halláskárosodása. A kisgyermekek számára készülő könyvek ritkán foglalkoznak olyan kérdésekkel, amelyek valamilyen problémára, másságra hívják fel a figyelmet. Valahogy úgy érezzük, a kicsiknek csak arról kell mesélnünk, ami megnyugtatja őket, az élet nagy kérdéseivel úgyis előbb-utóbb találkoznak. Pedig a gyerekek szeretnek az életről gondolkodni. Fantáziájuk segítségével sokszor a feje tetejére állítják a világot, és váratlanul tesznek fel a szülőnek olyan kérdéseket, amelyeken a felnőtt meglepődik. Magától értetődő egy kisgyerek számára, hogy hallja a hangokat, de vajon mit gondolunk azokról, akiknek ez a fantasztikus képesség nem adatott meg? Ez a kis könyvecske segíthet beleélni magunkat azoknak az embereknek a helyzetébe, akiknek a mindennapjaik arról szólnak, hogy elérjenek valami olyant, ami nekünk természetes. A lapozó nem a művészet nyelvén, hanem inkább  ismeretterjesztő szándékkal mutatja be, hogyan ismerhetjük fel a hallássérülést, és mit tegyünk, hová forduljunk segítségért. Ez a könyvecske egy édesanya képekbe és rövid történetbe öntött tapasztalata, mely azzal a szándékkal íródott, hogy segítsen a hasonló helyzetben lévő szülőknek a problémák megoldásában, de kisgyermekekkel is végiglapozható. Empátiára és felelősségre tanít."
(Magyar Gyermekirodalmi Intézetforrás)

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés