"A vadász határozott, de érvelő jellegű fellépését követően a farkas elveszítette addigi intenzív érdeklődését a nagymamák és Piroskák iránt, onnantól fogva növényekkel táplálkozott, és nem mulasztott el csatlakozni az Üdvhadsereghez sem. A gonosz mostoha a mese végén mélyen megbánta Hófehérkével szembeni, minden jóérzést nélkülöző viselkedését, és a felek bizalmas barátnőkké váltak. Családom annak idején ugyanis letagadta előttem, hogy igenis vannak szemétségek, hogy a rossz nem minden körülmények között nyeri el méltó büntetését, és hogy igazi bajba is lehet kerülni, olyanba, amelyet nem feltétlenül old fel a végén Csilicsala bácsi varázslata. Ez talán nem volt helyes, a vitathatatlan jó szándék ellenére sem. Mert például simán elképzelhető, hogy az emberrel már rögtön születésekor történik valami igazságtalanság, amit értelemszerűen nem tudott »kiérdemelni«. Ez a falatnyi képeskönyv, a gyerekekhez szóló beszéd természetes tónusában mesél egy súlyosan hallássérült kisbabáról, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, ami – sajnos – a világ legtermészetesebb dolga. Mindez magától értetődővé és így elfogadhatóvá válik, mire átérünk azon a pár lapon, amely Péterkének a csöndbe zártság birodalmából a hangok világába tartó útjáról számol be. Az érzéki-esztétikai befogadás lehetőségét a világos és egyszerű mondatokat kísérő kedves és kifejező rajzok – szintén a szerző munkái – nyitják meg. A képeskönyvhöz még informatív utószó is járul, praktikus tanácsokkal, hogy mire figyeljünk, és kihez forduljunk, ha szükséges."